Határtalanul 2024.04.22-26

„FEJEDELMEK ÉS KIRÁLYOK ÚTJÁN” ERDÉLYBEN

      A 2023-2024-es tanévben ismét sikeresen pályáztunk a „Határtalanul” programra, melyet a Veresegyházi EGYMI-vel közösen céloztunk meg. Kajánné dr. Antalka Edit és Grébelné Kováts Andrea igazgató asszony vetetésével valósult meg az erdélyi kirándulás április 22-26. között „ Fejedelmek és királyok útján.” A Vácszentlászlói Szent László Általános Iskola és a Veresegyházi EGYMI 40 tanulója indult Erdélybe 2024. április 22-én, hétfőn.

A csoportunkat Andi néni és Csuja Levente tanár úr, a 7. osztály osztályfőnöke kísérte el az útra. Veresegyházról 23 diák és 3 pedagógus (Aranka néni, Judit néni és Edit néni) alkotta a csapatot.

1.nap:

Reggel 6:30-kor felszálltunk a „Csillagösvény” Utazási iroda autóbuszára, és elindultunk Erdély felé. A veresi gyerekekkel nagyon hamar összebarátkoztunk, jó volt a hangulat. Amikor Nagyváradra értünk, csatlakozott hozzánk idegenvezetőnk, Heni.

A nagyváradi Góbé csárdában rendkívül érdekes előadást hallgattunk történelmünkről és népi hagyományainkról. Ezután megnéztük Nagyvárad szecessziós stílusú belvárosát, valamint fotózkodtunk a „Holnaposok” szobránál.

A Királyhágón is megálltunk (innen kezdődik Erdély). Sajnos a nagy ködben a kilátást nem élvezhettük! A Királyhágó után Kalotaszegre érkeztünk, ahol megcsodáltuk a fakazettás festett mennyezetet, a fali varrottasokat és egy 1840-es évekből származó orgonát. Levente bácsinak a templomszolga megengedte, hogy játsszon nekünk gyönyörű református egyházi énekeket.

Későn este értünk Toróckóra, ahol meleg vacsora és rendezett szobák vártak minket.

2.nap:

Reggel hétkor Levente bácsi ébresztett minket. Első állomásunk a Torockói Néprajzi Múzeum volt. Itt megtudtuk, hogy a falu a világörökség része. Torockó híres a vasércbányászatról és a gyönyörű hímzéséről. Az ófalu egységes építésű házai is nagyon tetszettek mindenkinek.

Kolozsváron a Szent Mihály templomot és az előtte álló Mátyás király szoborcsoportot néztük meg, ez a szoborcsoport a város jelképe. Elsétáltunk Mátyás király szülőházához is, amiről kiderült, hogy abban az időben egy fogadó volt.

Tordán folytattuk az utat, ahol a sóbánya rejtelmeire mindenki kíváncsi volt. Jót játszottunk a bánya mélyén lévő vidámparban!

Sajnos az idő esőre váltott, így a Tordai hasadéknak csak egy részét tudtuk bebarangolni. A szálláson frissen sült diós kürtőskalács várt bennünket. Nagyon finom volt!

3.nap:

Reggel Torockószentgyörgyre indultunk. Adományt adtunk az árváknak, majd megtekintettük a torockószentgyörgyi várat, ezután Nagyenyed következett. Meglátogattuk a Református Kollégiumot. Itt játszódik Jókai Mór A nagyenyedi két fűzfa című novellája. Ennek az emlékére az udvaron 2 fűzfát ültettek. Érdekes volt a régi diákok életét bemutató kiállítás, a szüneteket még ma is harang kongatásával jelzik. A várfal tövében énekeltük el az Ismerős arcok zenekar Nélküled című dalát, amivel már itthon készültünk az útra.

Gyulafehérváron megtekintettük a fejedelmi templomot, az érseki székesegyházat és a Hunyadi család síremlékeit. Magyarigenben a lelkésztől hallgattuk meg a templom és a 1848-as hősi halottak történetét. Feredőgyógyon nagyon látványos volt a vízesés és a római kori fürdő. Este, Csarnakeresztúrra érve elfoglaltuk új szállásunkat, a Szatmári Panziót.

4.nap:

Első állomásunk Vajdahunyad vára volt. Mindenkinek nagyon tetszett a vár, de a legnagyobb sikert a vár macskája aratta, ami kézről kézre járt! Ezek után megcsodáltuk a Demsus romtemplomot, majd Dévára mentünk. Ide is hoztunk adományokat, valamint az ott lakó lányok meséltek nekünk az alapítványról, mindennapi életükről. Az előadás után felmentünk „magos Déva várába”. Gyönyörű volt fentről a kilátás! Visszatértünk a szállásunkra, ahol roppant finom vacsora várt bennünket.

5.nap:

Reggel már bőröndjeinket bepakolva indultunk Solymos várához. Megtudtuk, hogy ez a vár fontos szerepet játszott a Dózsa György féle parasztfelkelésben. Máriaradnán is jártunk. Megtekintettünk a gyönyörű zarándoktemplomot, majd utolsó állomásunkra, Aradra indultunk. Megemlékeztünk és koszorúztunk az aradi vértanúk sírjánál. Ezek után szabadidőt kaptunk, amikor az utolsó tartalék pénzünket még elköltöttük.  Végül elindultunk haza, valamint elbúcsúztunk Henitől. Először Vácszentlászlóra értünk, elköszöntünk buszsofőrünktől és veresi barátainktól.

Nagyon szépen köszönjük a lehetőséget, hogy részt vehettünk ezen az utazáson. Sok élményt, barátot és emléket szereztünk. Reméljük, egyszer még visszatérünk Erdélybe!

Lázár Lili, Bogdán Izabella, Laczkó Kata, Kovács Ketrin